Vajon hall-e a hal? A halak testfelépítését külsőleg vizsgálva hamar rávághatnánk, hogy „nem”., hiszen hallójárattal, dobhártyával egyáltalán nem rendelkeznek. De mint tudjuk a természet ennél azért jóval bőkezűbb és bonyolultabb ettől annyira csodálatos és sokszor ámulatba ejtő.
A rendszeresen horgászók már tapasztalatból tudják, hogy a kiabálás, dobogás, csobogás, autó elhaladás, ajtócsapkodás után a halak megriadnak és csak nehezen csalogathatók vissza a horgászhelyünk közelébe. Nem véletlen, hiszen a halak egyáltalán nem süketek. Egyensúlyozó és hallószervvel rendelkeznek, amely a szem mögötti koponyarészben húzódik, amely összeköttetésben áll az úszóhólyaggal. A hangrezgéseket a víz közvetíti, ami a halak érzékeny bőrén, izomzatán, csontozatán keresztül jut el egészen az úszóhólyagig. Az úszóhólyag felveszi a rezgéseket és juttatja tovább a „belső fülbe”.
A belső fül egy bonyolult hártyás zsákrendszer. Tömlőcskébe torkolló kerekded zsákocskából áll, elülső, hátsó és vízszintes ívjáratból. A három félkör alakú ívjárat tövénél ampullaszerű tágulatok folyadékába nyúlnak bele az érzéksejtek (receptorok) érző-szőröcskéi, amelyek a hallóideg útján közvetítik az agyba a hangingerületet. A zsákocska és a tömlőcske érzékszőreihez apró kis csont-rögöcskék, hallókövek ún. otolitok illeszkednek. A hal testének térbeli elmozdulásakor a folyadékban úszó, kis lencseszerű csontocskák a központi idegrendszer útján a hal egyensúlyát szabályozzák. Ezen csontok sérülése, fertőzése esetén a hal nem lesz képes a vízben egyensúlyát megtartani, ami a pusztulását eredményezi.
A pontyféléket és harcsaféléket összefoglaló Ostariophysi alrend halainál a nyakcsigolyák két oldalán elhelyezkedő Weber-féle csontocskák közvetítik a hangrezgéseket a kétoldali belső fülhöz. A két belső fület összekötő csatornában lévő folyadék közvetíti azután a rezonáló rendszer hangrezgéseit a hallókövekre, s utóbbiak átvett rezgései az érzősejteket ingerelve keltik a hallás érzetét. A Weber-csontocskákkal nem rendelkező halak úszóhólyagja vagy közvetlenül a belső fülig nyúlik, ahhoz kapcsolódik, vagy ez a kapcsolat hiányzik.
Kutatások bizonyították, hogy a hallóképesség a halak többségében csak 5-7 hónapos korukra fejlődik ki, és halfajonként eltérő a magas és mély hangok megkülönböztető képessége. Míg a pontyfélék az 1700-5000 Hz tartományú hangokat képesek érzékelni, addig a törpeharcsa a 13000 Hz-es hangokat is képes felfogni.
Felhasznált forrás: www.diszhaleleség.hu
