„Van úgy, hogy el kell térni a bevált dolgoktól…”
A method technikának alapvető lényege, hogy a hal ritkán a csalit keresi, inkább a koncentrált etetőanyag felhőbe beleszippantva veszi fel a könnyű csalit és vele együtt persze az apró horgot is. Ez egy aktívan táplálkozó pontyra igaz, azonban a halak életritmusa a hideg vízben más. Ilyenkor minden folyamatuk lassabb, így a csali felvétel is. A tiszta, áttetsző víz miatt óvatosabb a viselkedésük is.
A csúszóra, tehát nem fixre szerelt method végszereléket gyakran használom a kortavaszi (vagy őszi) horgászatokon. Azonban a hideg vízben másra is szükségünk van, hogy igazából eredményes legyen. Ez egyszerűen nem más, mint az előke meghosszabbítása. Tudom, hogy a horgászok szkeptikusak, a legtöbb horgász nem hiszi el, egy ilyen apró változtatással mekkora eredményt lehet elérni. Az óvatosan falatozó pontyok, a hosszabb előkével nagyobb mozgásteret kapnak, amikor felveszik a csalit, kicsivel mélyebbre akad a horog, így az biztosabban ül a hal szájában.
A végszerelék roppant egyszerű, mindenki számára ismert. Én ezt a szereléket mindig elkészítés után egy létrán tárolom, így a vízparton csak a főzsinór végébe kötött fülbe beleakasztva a legmegfelelőbbet (súly, erősség, előke) máris tudok horgászni. A táskában rendezettel elfér akár tíz darab ilyen szerelék is.
Infó:
Idézet a MOHOSZ hivatalos szabályzatából: 21. pont: Tilos olyan módszert alkalmazni, amellyel a hal önmagát akasztja a horogra. Ezért, ha helyi vízkezelő másként nem rendelkezik, tilos fixre szerelt method kosarat használni, mert a hal, amikor megérzi a kosár súlyát, megugrik és önmagát akasztja a horogra.
Az elkészítés menete:
A szerelékhez szükséges apróságok.
A fonott zsinórt átvezetem a kosáron, és a végébe kötök egy műanyag gyorskapcsot.
Majd levágok a zsinórból egy 40cm-es darabot és a szabad végébe belekötök egy forgós biztonsági kapcsot.
Elkészítem a 15-20 cm-es előkét, és ezt a műanyag gyorskapocsba akasztom.
Elkészítési idő 10 perc, egy létrára tekerem, amire felírom a szerelék adatait.
A hosszabb előkével előbb megfogjuk a fehérhalakat is.
Az előke hossza 18 cm, ezzel sokkal több kapás érhető el tavasszal-összel.
A hosszú előke ellenére is, éppen a szája szélébe akadt a horog.
Érvek-ellenérvek
Természetesen a végszerelék egyszerűsége a legfontosabb előnye. Ha forgókapcsosra készítjük, akkor pillanatok alatt alkalmazkodhatunk a megváltozott viszonyokhoz (pl. szél miatt nagyobb kosár, vagy sekélyebb részben kisebb halkabb kosár). A végszereléknek egy hibája van, ami miatt a legtöbb horgász nem is szokta alkalmazni, ez nem más, mint a hosszú előkét csak a kosárba gyúrva szabad haszálni. Egy method szerelési alapszabályt rúgunk fel a hosszúra hagyott előkével. Ezt minden esetben, kivétel nélkül az etetőanyagba kell gyúrni. Legegyszerűbb, ha a csalinkat a kosár közepébe készített kis lyukba gyúrjuk.
Top tipp:
Milyen etetőanyagot használjunk? A leggyakrabban halliszt alapú keverékeket használok, ezek magas fehérjetartalma jó tápanyagforrás a halaknak. Ehhez tavasszal igen eredményes szokott lenni az édes, karamellás aroma. Vannak akik csak egy kis porcukrot szórnak az etetőanyagra. Az is megteszi! Emellett ha tehetjük, az élő csalit az etetőből se hagyjuk ki. Ha módunkba áll szerezzünk be etető szúnyogot, ezt keverjük a halas etetőanyaghoz, de mindig csak egy keveset, mert ha keverék nem is, de az aroma megölheti a szúnyoglárvát.
És hogy a horogra mi kerüljön? Természetesen élő csali, csontkukac, pinki, tűzőszúnyog lárva. Eredményes lehet még a forrázott csontkukac is, mert a megnyúlt nyüvek sokkal könnyebbek, mint az élő társaik, és a halak könnyebben szippantják fel.
Vigyázat! A csonti forrázást is el lehet rontani, a legjobb megoldás, ha nem lobogó, de a kéznek már kellemetlen hőfokú vizet egy marék nyűre öntünk, majd amikor kihűlt megismételjük még egyszer. Víz alatt tartva a hűtőben nem barnul meg, hetekig eláll.
