Rövid bevezető és elterjedés
Ezen teknősfaj nevét a nyakán és a fejen húzódó finom csíkozottságáról kapta. Ezzel a mintázattal az Ocadia faj egyedülálló a délkelet - ázsiai édesvízi teknősök körében. Leginkább az amerikai ékszerteknősök (Trachemys, Pseudemys és Chrysemys fajok) némelyikére emlékeztet. A kutatások kimutatták, hogy a csíkosteknősök az ékszerteknősökkel együtt az Emydidae családon belül a ma élő egyik legősibb formák közé tartoznak.
Elterjedési területét illetően igen gyakori teknősfajnak számít hazájában (Dél - Kína, Hajnan, Tajvan, Észak - és Közép - Vietnám).
Testfelépítés
A faj egyedei mintegy 22 centiméteres páncélhosszúságot érhetnek el. Az egyszínű vörösesbarna hátpáncélon három gyengén látható él húzódik. A kor előrehaladtával ezek az élek egyre elhalványodnak és a hátpáncél színe is egyre sötétebbé válik. A hátpáncélra jellemző, hogy világossárga alapszínű, és az egyes szarupajzsokon nagy, barnás folt helyezkedik el. Ehhez hasonló színezetű és mintázatú a szegélypajzsok alsó felülete is.
Élőhelyük, táplálkozásuk
A csendes, növényzettel dúsított állóvizeket kedveli elsősorban, de lassan áramló folyókban is megtalálható. A szakirodalom szerint az eddigi megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a kínai csíkosteknős nappal aktív állat.
A szabadban táplálékának jelentős részét növényi eredetű anyagok teszik ki, de elfogad kisebb állatokat is, mint például férgeket, lárvákat, bogarakat, puhatestűeket és halakat is. Növényi táplálékként salátát és különböző vízi növényeket adhatunk nekik. Ezek mellett megkínálhatjuk a szárazföldi teknősöknél bevált növényekkel is (pitypang, tyúkhúr, stb.). Természetesen gyümölcsökkel, zöldségekkel is próbálkozhatunk (uborka, alma, körte, stb.).
Elhelyezésük
Fogságban igen jól tartható teknős. Aránylag nagy mérete miatt két - három kifejlett állat számára legalább 100×50 centiméter alapterületű terrárium szükséges. A víz mélysége 25 - 30 centiméter legyen. Az otthon kialakított élőhelye mindenképp tartalmazzon egy napozó területet, ahova a teknős ki tud mászni sütkérezni. Mindezek ellenére (hogy nagyon szeretnek napozni) nem tartoznak a melegigényes teknősök közé. Elegendő a 22 - 25 °C - os vízhőmérséklet.
A nyár folyamán (az időjárás függvényeként közelítőleg május és szeptember között) a szabadban is tarthatjuk teknősünket gondosan figyelve arra, hogy jól el legyen kerítve az egyéb állatoktól (pl. kutya, macska).
Hazai viszonylatban beszélhetünk ugyan néhány példányról, de nemzetközi szinten is csak kis számban gondozzák ezt a teknősfajt. Ebből adódóan szaporodásáról és tenyésztéséről nincsenek adatok.
Forrás: Farkas Balázs / Sasvári László: Teknősök (1995 Kitaibel Kiadó Bt.)
