Vajsavas erjedés
Vajsavbontó baktériumok bontanak cukrokat, keményítőt, tejsavat és fehérjéket. Így készül a büdös kukorica, ami után hiába mos kezet az ember háromszor, akkor is rajta marad a szaga. Állítólag fogós, én csak egyszer csináltam, de nem szeretném még egyszer azt az élményt átélni. Tejsavasan erjesztett kukoricával lényegesen jobb volt horgászni és kapásból sem volt kevesebb, mint büdös kukoricával csalizva. Szerencsére ezek a baktérumok nagyon érzékenyek a savas közegre, ezért nem rohad meg a megfelelően (tejsavasan) erjesztett tengeri.
Hogyan erjesszünk?
Ha savanyú, tejsavas kukoricát vagy búzát (vagy bármilyen más szemes terményt) szeretnénk készíteni, oltóanyagra és sóra lesz szükségünk. A só meggátolja a vajsavas baktériumok elszaporodását, az oltóanyag pedig gondoskodik a megfelelő baktériumtörzsről. Fontos, hogy mossuk meg alaposan a terményt, mielőtt nekiállunk erjeszteni! Oltóanyagul érdemes élőflórás joghurtot, vagy kefírt használni. Kerüljük a jódozott sót, mert fertőtlenít. Rossz lenne idejekorán kiírtani a hasznos baktériumokat.
Szükséges hozzávalók
1 kg kukorica
1 mokkáskanál jódozatlan só
2 teáskanál kefír
forralt víz
A fermentáció menete
Forraljuk fel a vizet, mert fertőtlenítés szempontból az a biztos. A kukoricát is megfőzhetjük, én nem szoktam vesződni vele. Egy nagyobb (és tiszta) befőttes üvegbe öntsünk össze mindent, kissé keverjük fel és hagyjuk dolgozni a baktériumokat. Szobahőmérsékleten egy-két hét alatt tökéletesre erjed, melyet a hőfok erjedésével gyorsíthatunk. Érdemes lenyomni valamivel a kukoricát, ahogy a savanyű káposztát is szokás. Az erjedés a megfelelő savtartalom elérése után automatikusan megáll, ilyenkor érdemes hűvös helyre tenni. Ha vigyáztunk a tisztaságra, akkor a szennyeződésektől mentes savanyú kukorica sokáig eláll.
Mindenkinek sok szép fogást kívánok ezzel az egyszerű és nagyszerű csalival!
