A feederbot elhelyezése a vízhez képest döntött, ezért nem használhatunk hagyományos bottartó fejet. Miért? Egyszerű, egy kicsit is vehemens kapás villámgyorsan lerántja a botot a hagyományos botvilláról, ami miatt megsérülhet a főzsinór, de az sem leányálom, ha sárosak lesznek a gyűrűk és takaríthatjuk őket. A másik, hogy sok régi botvillában volt vágat a zsinórnak. Ebbe a vágatba könnyen beleakad afő zsinór, ha laposan, oldara rántva vágunk be (ahogy egyébként kell) és nem fölfelé. Ilyenkor a gubanc a jobbik, a zsinórszakadás a rosszabbik eset. Érdemes ezért rászánni azt a pár száz forintot egy feeder villára. Nem utolsó sorban a karbon bottestet is kíméljük vele.
2. Teleszkópos bottartó
Nem tűnik nagyon fontosnak, pedig az! Állóvízi feeder horgászatnál akkor a legérzékenyebb a kapásjelzés, amikor a spicc a legközelebb van a vízfelszínhez, ezt a legkönnyebben egy teleszkópos karral lehet beállítani. Így mérsékelhetjük a szél és a hullámzás negatív hatásait. Persze kiküszöbölni teljesen nem lehet őket, de nagyon sok kapást lehet így halra váltani. Ez sem őrületes tétel.
3. Nyeletőfékes vagy gyorsan oldható orsó
Ez egy másik lehetőség amivel elkerülhetjük, hogy a pecabotunk a villából kirántva a földre essen, vagy a vízben kössön ki. A nyeletőféket felkattintva az orsó szinte szabadonfutóvá válik. Ez számtalan alkalommal lehet felettébb hasznos, például ha jön egy vehemens kapás, mikor épp a másik botját csalizza az ember. Egy szó, mint száz, sok bosszúságtól megkímélhet minket egy nyeletőfékes orsó!
4. Kis méretű horog
Előkét és főzsinórt sokfélét választhat az ember, de a horog kritikus! Sokszor látom, hogy hagyományos fenekező horgászok akkora húskampót kötnek a zsinórra, hogy csak na! Négy-öt kukoricát is felfűznek rá, és még mindig látszik a horog. Ezzel csak olyan halat lehet megfogni, amelyik vagy nagyon éhes, vagy nagyon tapasztalatlan! Máskülönben csak őrzik a vizet a horgásztársak. Napjaink horgai abszolút csúcstechnikát képviselnek, nagyon jó minőségű anyagból készülnek, lézerrel élezik őket, és így tovább. Komolyabb halakat is sikeresen szákolhatunk egy aprónak tűnő, vastagabb húsú 10-es vagy 12-es horogra fűzött egy-két szem kukoricával. A kampókat pedig hagyjuk meg a nagypontyra horgászóknak és a harcsázóknak! Meg a cápáknak...
5. Jó minőségű forgó
Ha az ember messzebbre horgászik, akkor bizony sokat kell tekerni, mire partot ér a szerelék. A jó minőségű forgó azért fontos, hogy kiküszöbölje az előke csavarodását, amit a horogra tűzött csali keltette pörgés okoz. Ez szerencsére nem minden csalira igaz. A hajszálelőkén felkínált pelletekre például nem jellemző, viszont két szem kukorica már úgy pörög, mint egy propeller, a csontiról nem is beszélve. Ha rossz a szereléken a forgó, akkor az előke gubancolódni fog, csomó kerülhet rá, ami gyengíti, és így tovább. A vége az, hogy bukjuk a halat egy filléres forgó miatt.
A gumiütköző védi a csomót, ez akadályozza meg, hogy a feederkosár - a főzsinórt és az előkét összekötő - a forgónak ütközzön. Ez is apró, de nagyon fontos eleme a szereléknek. Ha ugyanis elhagyjuk, a feederkosár (vagy csúszókapocs - ez most mindegy) állandóan nekicsapódik a forgónak és szépen lassan elkoptatja a csomót, ami a halunk vagy épp a szerelékünk elvesztéséhez vezet. Ugyanez a probléma a múanyag gyöngyökkel is. Csak idő kérdése, mikor szakad be a cuccunk. Nincs rosszabb, mint fárasztás közben a saját hibankból halat veszteni. Mi van ha ez lett volna életünk legnagyobb fogása? Én inkább nem kockáztatok!
7. Spicctartó henger
Nem tartozik a nélkülözhetetlen dolgok közé, de meghálálja magát, az biztos. A legtöbb horgászbot ugyanis nem használat, hanem pakolás vagy szállítás közben sérül meg. A legtöbb feederbothoz több spicc jár, ezeket sokszor kapjuk valamilyen - nem túl erős - polikarbonát csőben, ami jól jön, de azért nem mindig elég. Ha valaki viszont biztosra akar menni, érdemes valami más megoldás után néznie, hogy megvédje a vékony - törésre felettébb hajlamos - feederspicceket. Én elvágtam egy 2 colos szennyvízcsövet, ami azóta is tökéletesen teszi a dolgát. Jó lehet erre a célra egy hosszabb úszótartó is.
8. Botrögzítő szalag
Ezt én is mindig elhanyagolom vagy elvesztem. Ettől függetlenül nélkülözhetetlennek tartom, mert nagyon jól védi a botot! Higyjék el, sokkal jobb, mint a postás gumi, ami gyakran ráég a bottestre és a nyélre. A neoprén tépőzáras szalagok kíméletesek a bothoz, sokkal könnyebben használhatóak, feszesen tartják az összegumizott botokat, ráadásul könnyen ki is száradnak, nem marad vizes a nyél alattuk.
9. Állítható lábú horgásszék
Kényelmi funkciónak tűnik, de nem az! Egyenesen és kényelmesen ülve az ember arra tud figyelni, amit csinál. Csalizhat, figyelheti a spiccet, stb. Az a lényeg, hogy nem fészkelődik, nem dűlöngél, nem sétálgat, hanem karnyújtásnyira ül a bottól. Azonnal be tud vágni, amikor kell. Ha annyiszor kaptam volna egy százast, ahányszor lemaradtam halról az elmulasztott kapás miatt, mostanra gazdag ember lennék! És hogy miért legyen állítható a lába? Mert kevés tóparton teljesen egyenes a talaj, a többin mind dűlöngél az összes szék, kivéve, amelyiknek állítható a lába. Ezért.
10. Dobókesztyű
Egészen biztos vagyok benne, hogy a dobókesztyű Isten adománya a horgászoknak! Legalábbis azoknak, akik fonott dobóelőkét használnak. Ez egy egyszerű, egy ujjra húzható izé csuklópánttal, ami megakadályozza, hogy a rossz fékbeállításnak - a balszerencsének vagy épp a bolygók kedvezőtlen együttálásának - köszönhetően megcsúszó fonott zsinór elvágja az ember ujját. Az így elvágott ujjbegy nagyon lassan gyógyul, ráadásul fáj is rendesen, hisz a kéz tele van idegekkel. Aztán hetekig gondolkodhat az ember, hogy miért is nem vett dobókesztyűt, pedig nem egy horror árú dologról van szó.
+1. Csalizó asztal
Annyira nem létszükséglet, hogy az embernek legyen csalizó asztala, de nem árt. Sokáig felfordított vödröt használtam arra, hogy a horgásszék mellé téve rápakoljam a csalit, de egy-egy ferdébb parton ez nem kis bűvészmutatványnak bizonyult, úgyhogy beszereztem egy állítható lábú asztalt. Erre pont elfér egy kiló etetőanyagot tartalmazó doboz és a csali, plusz egy-két kacat, mint a horogszabadító vagy a fűzőtű.
